James Potter naplója - V. hét

Igen, igen, visszatértem! Sajnos jobban eltolódott, mint gondoltam, de a tanulást előrébb kellett helyeznem. Azok a fránya év végi dolgozatok! :)

Szeptember 30.
Már egy hónapja a Roxfortban vagyunk. Basszus, hiányozni fog a suli, ha elmegyünk innen. Aztán még plusz három év tanulás, izgalmas lesz. Csak a RAVASZ-on lennénk már túl. Igazából szerintem még messze van, de a tanárok már tavaly év eleje óta azzal nyaggatnak bennünket. Szuper, most meg én papolok róla. Fogd be, James!

Olyan hülyeséget álmodtam az éjjel. Már nem emlékszem rá, de tudom, hogy valami baromság volt. Még Piton is szerepelt benne. Brr...

Lumpsluck egyébként ma megdicsért. Ez csak azért furcsa, mert általában csak Evanst bálványozza. Remus, Tapmancs és én is a legjobb tanulók között vagyunk, de nem tartozunk a Lump Klubhoz a botrányaink miatt (haha). Meg Evans különben is a kedvence.

Szóval csodálkoztam, hogy megdicsért. Ráadásul azt mondta, ha ezt a RAVASZ-on is úgy csinálom, akkor K-t kapok. Az jó lenne...

De ami csak azután történt volt a legjobb... Lily Evans rám mosolygott! Aztán kinevetett. Az arcom biztosan tükrözte, milyen hatással volt rám az a picike mosoly. Majdnem kiestem a padból és szívem szerint megcsókoltam volna, de nem akartam pofont kapni. Úgyhogy türtőztettem magam és a helyemen maradtam. Pedig rohadt kíváncsi vagyok, hogyan csókol. Inkább nem kezdem leírni, hogyan is képzelem el. Asszem, le kell tennem ezt a hülye naplót, mert még tényleg leírok valamit. Elég ezt a fejemben elviselni. Oké! Elég!

Október 1.
Ma hozzászóltam Evans-höz Lilyhez. Jó, persze, többször is hozzászóltam már, de ma - fogalmam sincs, miért - Lilynek hívtam. Még sose láttam olyannak, miután kimondtam a keresztnevét. A szemei valahogy (nem is igazán tudom hogyan), de felcsillantak. Ráadásul annyira bájosan mosolyodott el és ismét elpirult. A szívem egyszerre, mintha háromszázzal kezdett volna el verni a mellkasomban.

Akkor jöttem rá, hogy az utóbbi napokban E Lilynek azért változott meg hirtelen a hangulata, mert én Evansnek hívtam őt. Szóval mától nincs Evans, csakis Lily!

Habár arra még mindig nem jöttem rá, kinek int folyton... Nekem vagy Samnek? Egyre inkább kezdek hinni a Tekergőknek és van egy olyan érzésem is, hogy a nemes Ágasnak tényleg sikerül előbb-utóbb elnyerni Lily szívét.

Pfúj, ez milyen nyálas lett!

Október 2.
Elnéztem Siriusnak, hogy feltörte az előző naplómon lévő összes védőbűbájt és elolvasta az egész naplót, dehogy még ezt is?! Kemény egy hónapig bírta!

Tegnap, ahogy jövök be a szobába látom, hogy Sirius az ágyamon hever, a többiek meg mellette. Röhögtek meg óbégattak, olyan dührohamom volt...

Most meg azzal cikiznek, hogy "ó, Evans, vagyis izé Lily, teljesen elkábítasz, szerelmes vagyok beléd, csakis beléd!".

Tudtam, hogy nem kellett volna azt leírnom tegnap...

Még az edzésen is vele szívatott Tapmancs. A többiek meg szájtátva kérdezgették, hogy: "nem mondod komolyan, hogy még mindig Lily Evans után koslatsz?". De, igen...

Aztán jött Sam rémhíre... Akadt egy riválisom! Valami Bennek hívják és Hollóhátas. Asszem ő a fogó a csapatukban, még jobb! Pénteken gyönyörűen fognak veszíteni ellenünk! Nincs szükségem riválisokra, így sincs könnyű dolgom Lilynél, na...

Október 3.
A mai nap egy vicc volt. A Tekergőkkel beszóltunk Hóborcnak, úgyhogy egésznap követett minket. Tintás üvegekkel, vízzel töltött lufikkal meg kajákkal dobált. Mi csak röhögtünk, futottunk és néha egy-két ártással válaszoltunk neki.

A végén Frics is a képbe került. Utálja Hóborcot, meg persze minket, és pont kapóra jött, hogy McGalagony a közelben volt. Mind a négyen mehetünk (a kviddics miatt hétfőn, és nem holnap) büntetőre.
Sebaj, jól szórakoztam ma. Ideje volt már, rohadt szürkék voltak mostanában a napok.

Október 4.
Végre kaptam levelet otthonról. Anya a szokásosat írta. Apa is. Csak még hozzátette, hogy feltétlenül kapjam el a cikeszt. Asszem a meccs után írok is neki és beszámolok majd a történtekről. Most csak egy a fontos: le kell mosni azt a Ben gyereket a pályáról! Lily Evans az enyém, ahogy a kupa is a Griffendélé!

Holdsáp túlságosan örül, hogy akadt egy riválisom. Szerinte így a szokásosnál is jobb leszek a pályán és még az is lehet, hogy Lilyvel is teljesen máshogy fogok bánni...

Ennyire észrevehetetlen, hogy már sokkal rendesebb vagyok vele?! Jó, ami azt illeti nem beszéltünk még túl sokat, de akkor is normálisabb voltam vele, mint az előző években. Vajon ő észrevette?

Na, most lemegyek átöltözni és lelket önteni a csapatba. Aztán remélem, a meccs után bulizunk…!

Október 5.
Még mindig elkezdek röhögni, ha csak a tegnapra gondolok! Sétagalopp volt a tegnapi meccs! A legjobb viszont az volt, hogy Ben Collinst az orránál fogva vezettem. Amerre én mentem, jött utánam, így intéztem el neki az egy-két napos pihenést a drága Madam Pomfreynál.

Úgy történt, hogy észrevettem, hogy folyton követ (gondolom abban reménykedve, hogy én meglátom a cikeszt), szóval szórakoztam vele egy kicsit. Elrepültem jobbra-balra, miközben a cikeszt figyeltem. Aztán egyszer észrevettem és úgy döntöttem, hogy lerázom Collinst.

Úgy tettem, mintha a cikesz után iramodnék, ami valahol éppen lent repül. Én (vele ellentétben haha) időben megváltoztattam az irányt, viszont Ben elég durván összeismerkedett a talajjal. Még felrepült vérző orral (együtt éreztem vele, ilyen már velem is történt) és próbált újra versenybe szállni, de nagyobb volt az előnyöm és én kaptam el a cikeszt. Egyszóval nyertünk.

Apának még nem tudtam írni. Az este elhúzódott a buli és eléggé oldott állapotban voltunk (ahogy McGalagony mondaná…). Szóval most tökre fáj a fejem, de holnap ki akarunk szökni az erdőbe, úgyhogy muszáj lesz tanulnom.

Na, jó… csak én és Sirius akarunk kiszökni. Mi vagyunk azok az egyedüli őrültek, akik folyton valami hülyeséget akarnak csinálni – mondja ezt Remus. Pedig mi tudjuk, hogy ő is szívesen lejönne, csak hát jobb szeretne állatképében. Féregfark meg egyszerűen fél az akromantuláktól. (Hát nem csodálom…)

Talán ötödikben történt, amikor véletlenül összetalálkoztunk egy „kisebb” csapattal. Nem gondoltuk, hogy itt tényleg vannak. Majdnem felfaltak minket, de szerencsére sikerült meglógnunk előlük. Azóta hatalmas ívben elkerüljük az erdőnek azt a részét.

Ma már túl sokat írtam, húzok tanulni, ah…

Október 6.
Végül nem szöktünk ki az erdőbe, mert Flitwick végig olyan helyen sétálgatott, ahol muszáj lett volna átmennünk, hogy kijussunk. Persze nem látott volna meg minket a köpeny alatt, de nem kockáztattunk, így inkább aludtunk.

Nézzük a jó oldalát, ma egésznap henyélhetünk, mert már minden házival készen vagyunk. Maximum átnézzük a leckét, de azt is szerintem csak este.

Le kellene menni az udvarra sétálni egyet, amíg nem esik az eső. Lehívom a Tekergőket is.