Nem tudom (és nem is nagyon hiszem), hogy bárki olvasná a blogot, de én azért annyi idő után hoznám a folytatást. Igazából nem is nagyon szoktam gépezni, mert a telefonomon szinte bármit tudok, amit a gépen, de néha azért feljövök és jelt adok arról, hogy életben vagyok.
Amúgy ezt a részt már nem tudom hány hónappal ezelőtt írtam (a IX-ig nagyjából kész), úgyhogy nem igazán tudom már, milyen is lett és mi van benne. :P
19-én egyébként DH premier!!! Annyira izgatott vagyok!!!! A barátnőim nem mondanám, hogy őrült HP fanok (khm... mint én...), szóval egyedül csak én vagyok az, aki majd' kiugrik a bőréből. Ki hogy van vele? :D
Október 7.
Kellett nekem az első levelembe beleírnom, hogy "valami baj van, amiért még nem írtatok?". Ma ugyanis megint kaptam egy levelet a szüleimtől. Anya részletesen leírta a hétvégéjüket, vagy százszor megemlítette, hogy ne aggódjak, minden rendben megy otthon, valamint Siriust is üdvözlik és a többi Tekergőt.
Ez agyrém, komolyan!
Ráadásul ma mehetünk büntetőre. Nekem teljesen kiment a fejemből, úgyhogy amikor McGalagony szólt, olyan érzés volt, mintha pofon vágtak volna. Tényleg muszáj? Megnyertük a kviddicset! Különben is Hóborc kezdte.
Na, akkor csaó, megyek büntetőre...
Később
Elfáradtam... A folyosókat kellett felmosnunk, de teljesen fölöslegesen, mert állandóan összemászkálták. Fricsről nem lehetett levakarni a vigyort. Azzal a gondolattal játszadoztam, hogy belelököm a felmosó vödörbe. Kár, hogy tényleg nem tettem meg. Vagy mondjuk az imádott macskájával... Talán legközelebb. Hú, az mekkora lenne!
Október 8.
Nem csak a hétfőt utálom, a keddet is. Egy csomó órán együtt vagyunk a Mardekárral. Nem kívánom senkinek.
A keddben talán egyedül az a jó, hogyha befejeztük a tanulást, szabad a délutánunk. Más nem igazán.
Még 3 hónap szünetig. Fogalmam sincs, hogy fogjuk ezt átvészelni. Nincs valami olyan szerkezet, ami a jövőbe repít, vagy csak felgyorsítja az időt? Jó, tudom a választ: nincs. De majdnem lett! Olvastam valami ilyesmit még talán harmadikban Holdsáp mágiatörténet jegyzetei között.
Á, kihagytam a legjobbat! Tegnap Tapmancsnak eltört az orra.
Egyre jobban idegesít, hogy nem mondja meg, ki tetszik neki. Az edzéseken ugyanis sosem figyel (eléggé), de legalább a meccsen igen.
Borzalmas ez a körmölés, de azért továbbra is csinálom. Teljesen hülye vagyok. Minthogy letenném ezt a rohadt pennát!
Kíváncsi vagyok, vajon Holdsápék azóta beleolvastak a naplóba? Kinézem belőlük. Csak titkolják, nehogy rájöjjek...
Hm... mindjárt elalszom.
Október 9.
Ma megint kuncogtak a hatodikos lányok, amikor a közelükben voltam. Rájöttek már, hogy kitartok Lily Evans mellett, még ha utál is?! Tuti nem, vagy annyira hülyék, hogy szerintük így is van esélyük. Ha, na persze!
Mostanában egyébként nem jár jól, aki hozzám szól. Valamiért nagyon harapós kedvemben vagyok néhány napja. Saját magamat is idegesítem ezzel, főleg hogy még az okát sem tudom.
Amúgy ma még nem volt panasz rám. Próbálok senkihez sem hozzászólni. Remus szerint rosszabb vagyok, mint egy vérfarkas. (Ő meg aztán tényleg tudja.) Szóval brutális helyzetben vagyok. Így Lilyhez sem mehetek oda!
Tegnap éjjel azon filóztam, milyen lenne megcsókolni őt. Vajon meg fogom valaha? Nem kizárt, egy pofon kíséretével együtt.
Meg kellene nézni, merre van. Csak tudnám, hol van a térkép...
Tíz percbe telt, mire megtaláltam. A prefektusi fürdőbe ment és még mindig ott van. Ki kellene menni a klubhelyiségbe és megvárni, mikor tér vissza.
Egy újabb hülye ötlet. Holnap írok!
Október 10.
Borzalmas, hogy a lányok mennyit tudnak vacakolni! Lily körülbelül egy órát lehetett a fürdőben, mire visszajött a klubhelyiségbe. Persze tök fölöslegesen vártam rá, mert észre sem vett. Az ilyeneket mindig úgy díjazom!
Ma elaludtam SVK-n, de a tanár nem vett észre. Az éjszakáimat alvással kellene töltenem, nem pedig a plafon bámulásával. Sebaj, nemsokára megint hétvége. Az majd remélhetőleg feldob egy kicsit. Ráadásul a legközelebbi teliholdas kalandunkat is el kellene kezdenünk megtervezni. Hú, ettől egyből jobb kedvem lett.
Október 11.
A mai nap komikus volt. Az összes tanár, mintha megsüketült és megvakult volna. Minden órán leveleztünk és elég hallhatóan társalogtunk, de egyikük sem szólt ránk, még McGalagony sem, ami azért nagy szó, ha ő nem vesz észre valamit!
Elég punnyadás volt eddig a mai nap, persze nem sokáig… Kviddicsedzés. Le kellene menni, elég ciki lenne, ha késnék, mint csapatkapitány.
Később
Előre sejtettem, hogy ez lesz. Eddig azért voltam fáradt, mert nem csináltam az égvilágon semmit. Na, most már azért vagyok, mert halálra repültem magam. Picit bevertem a karomat is, de nem vészes. Írni még tudok… úgyhogy nem lehet nagy gond.
Ó, basszus! Már ennyi az idő? Sietnem kell, hogy le ne késsem a vacsorát! Éhen halok!
Október 12.
Tegnap este sikeresen lemaradtam a vacsoráról (a Nagyteremben). Tulajdonképpen nem is jártam rosszul, csak jól. A Tekergőkkel elmentünk a konyhára, ahol sokkal jobban laktunk, mint szoktunk. A házimanók mindig örülnek, ha viszünk el tőlük kaját és ez tegnap sem volt másképp. A köpenyt vittük magunkkal (mint általában mindig), mert Frics és a hülye macskája a közelben ólálkodott. Mennyire rühellem mindkettőjüket! Ma egyébként szerinte elkapott minket, mert „biztosan valami rosszban sántikáltok, akárcsak mindig”, miközben a folyosón sétáltunk és a könyvtárba igyekeztünk, hogy megírjuk Lumpslucknak a dolgozatot hétfőre. Most már szerencsére készen vagyunk vele. Összeszedtük egy kicsit magunkat és a nagyját megírtuk a háziknak. Persze csak azért, hogy a holnapunk szabad legyen, ugyanis belevágunk megtervezni a teliholdas kalandunkat. Habár biztos nem úgy lesz, ahogy azt megtervezzük, mert sosem úgy van. A dolgok spontán jönnek olyankor, és teljesen véletlenül keveredünk mindig apróbb bajba, amit (természetesen) kiküszöbölünk előbb-utóbb. Nem egyszer volt már olyan, hogy Tapmancsnak és nekem kellett visszatartanunk Holdsápot, nehogy megtámadjon valakit. Néha megesik az ilyen, de utána mindig meleg, de vicces emlékként gondolunk vissza rá. Kíváncsi vagyok, most mi fog történni. Már alig várom!
Október 13.
Nem igazán szeretem a vasárnapot. Jó, tudom, mindegyik napra azt mondom, hogy nem szeretem. De valamiért tényleg nem a szívem csücske a vasárnap. Talán azért, mert a hét utolsó napja és újra hétfő lesz másnap, amit mindennél jobban utálok. A pénteket amúgy meg például szeretem. Habár leginkább csak az estét, mert akkor már nyugi van. De a szombatot… na, azt határozottan imádom! Míg pénteken sokáig lehet fent lenni, vasárnap pedig sokáig aludni; szombaton mind a kettő lehetséges. Én pedig egyértelműen szeretek sokáig fent lenni, majd sokáig aludni. Ezt szinte mindenki tudja. A srácok utálnak felkelteni, ezért szoktak csak akkor, ha már nagyon muszáj. Ugyanis nagyon pipa tudok lenni, ha valaki nem hagy aludni. Remus szerint olyankor szintén olyan vagyok, mint egy vérfarkas: félelmetes, rendkívül harapós és nem ajánlott a közelemben lenni. Azért lehet valaki számára meg tudnék lágyulni… de Tapmancs szerint ez lehetetlen. „Kizárt dolog, hogy Evansnek felkelnél! Oké, hogy ő Lily Evans, meg lány és életed nagy szerelme, de őt is ugyanúgy lehordanád, mint másokat.” Lehet, van benne valami, de azért szívesen kipróbálnám. Majd lehet, megbeszélem a Tekergőkkel, hogy intézkedjenek. Szerintem simán el tudnák rendezni a dolgot, hiszen a Tekergők! Kevés olyan dolog van, amire mi ne lennénk képesek. Úgy értem, ha valami hülyeségről van szó és szinte lehetetlennek gondolná azt valaki. Na, mi azt biztos, hogy véghez tudjuk vinni! Nem egyszer volt már erre példa, de most nem kezdek el mesélni. Talán le kellene feküdnöm, nem szeretnék megint elaludni. Főleg nem egy Átváltoztatástanon McGalagony-nál.
