Nem is tudom, mikor írtam már ezt a "részt". Gondoltam, most picit hamarabb jövök a következővel. :)
Szeptember 23.
Ez számomra teljesen hihetetlen… McGalagony nem kérte a dolgozatokat! Megúsztam a T-t és a rivallót anyától! Nem is tudom, mikor éreztem magam ennyire boldognak és megkönnyebbültnek. Ráadásul ma még kviddics is! Alig várom, hogy kiröpködhessem magam a pályán.
Féregfark bájitaltanon valamit rosszul csinált és hatalmas kelések jelentek meg a kezén, úgyhogy most a gyengélkedőn van. Gondolkodtam azon, hogy meglátogatom, de félek, hogy Poppy kirepít onnan, mihelyst meglát. Na, jó… egy próbálkozást megér.
Szeptember 24.
Holdsáp kezd az agyamra menni… Folyton erősködik, hogy mégpedig Lily Evans nekem integet, és hogy igazán visszainthetnék neki egyszer. Utána meg jól kiröhögne… De Remus szerint egy próbálkozást megér, nem mindegy, hogy megint kiröhög? Tök rendes azért, nem? Elég sokszor beégettem már magam Evans és a barátai előtt, direkt nem fogom.
Egyébként jó volt a kviddics, de még nem szeretném elkiabálni magam. Bármi történhet a meccsen. Habár tényleg jó lenne megnyerni… McGalagony bízik bennünk és nem szívesen adná másnak a kviddics kupát annyi év győzelem után.
Szeptember 25.
Ma a hatodikos lányok össze-vissza sikongattak, mert az egyiküknek születésnapja volt. Teljesen megfájdult a fejem tőlük. Persze Evans nem szólt rájuk, engem meg azért is minden adandó alkalommal büntetőmunkára küldene… Úgyhogy én léptem közbe! Kölcsönkértem Remus-tól a prefektusi jelvényét és rászóltam a lányokra.
A reakciójuk ledöbbentett… még jobban elkezdtek vihorászni. Rákérdeztem, hogy mi van, de egy szót sem szóltak csak majd’ megfulladtak a nevetéstől. Ez normális?
Aztán jött az én szerelmem… „Potter, mi a frászt csinálsz? Nem is vagy prefektus! Ne akard, hogy büntetőmunkára küldjelek, hagyd őket békén!” Próbáltam szembeszállni vele, de az arckifejezése elég komolynak tűnt. Nem idegesítettem tovább. Azért egy utolsót még a hatodikosokra ordítottam, hogy fogják be, és akkor majdnem eltalált egy capitulatus. Majdnem visszaszóltam Evans-nek, de inkább nem feszegettem tovább a húrt. Ki tudja, mit küldene rám azután?
Szeptember 26.
Hétvégén megyünk Roxmortsba. Már alig várom. Sirius-szal már át is beszéltük a whiskyk becsempészését a suliba. Természetesen Holdsáp és Féregfark is fog segíteni. Igazából nem lesz olyan nagyszám, mert már mindegyikünk nagykorú. Csak a tanárok ne tudják meg, mire készülünk. De ez mindig simán ment.
Egyébként lenne egy sokkal egyszerűbb módja is, de az lopás lenne, mi meg azt nem igazán akarjuk. Tök aranyosak vagyunk, nem? (haha)
Nos, a mai nap roppant izgalmas volt. Nem történt semmi.
Úgy terveztem, hogy visszaadom Hóborcnak a múltkorit, de akkor megszegném a nyáron tett fogadalmamat, miszerint jófiú leszek. A fenébe Evans! Miket kell kihagynom csak azért, hogy végre belém szeressen! Belém szeressen?! Az is haladás lenne, ha egy randira eljönne velem, de még az sem. Pocsék dolog ez a szerelem... De úgyis el fog jönni velem! Nem ússza meg az utolsó évben, ezt garantálom!
Hány hete is járunk már suliba? Passz. Sok hete.
Szeptember 27.
A gyengélkedőn vagyok. Poppy rohadtul örült nekem, de legalább már nem fáj semmim. Illetve most nem fáj semmim.
Hogy mit keresek egyáltalán a gyengélkedőn? Ma - mint minden péntek délután - kviddicsedzés volt. Eltalált egy gurkó és leestem a seprűmről. Hogy hogyan a fenébe tudott eltalálni egy rohadt gurkó? Ezt én is szeretném megtudni Siriustól, ugyanis az ő feladata lenne figyelni rá, hogy véletlenül se találja el a csapata egyik tagját sem! Ha azt mondom, hogy ideges vagyok, akkor az egy nagyon enyhe kifejezés... Siriust még tuti kinyírom!
Először egyébként teljesen pánikba estem. Nem azért, mert "jaj, eltalált egy gurkó, most mi lesz?", ettől történtek már durvább dolgok is a pályán velem. Attól féltem, hogy annyi, nem mehetek Roxmortsba. De Madam Pomfrey megnyugtatott, hogy még ma este szeretné, ha eltűnnék. (Jó, nem ezt a szót használta, de tuti, ezt gondolta.) Szóval a saját ágyamban fogok aludni, de jó! Csak már mondhatná, hogy húzzak innen. Utálom a gyengélkedőt!
Á, most szólt rám, hogy mehetek.
Szeptember 28.
Már megint fáj mindenem. Nagyon örülök neki, hogy ilyen fájó végtagokkal kell elmennem Roxmortsba. Sirius tegnap óta hajtogatja, hogy nem akarta és sajnálja. Én meg szintén tegnap óta hajtogatom neki (csak hogy én is az idegeire menjek), hogy melyik lány vonta így el a figyelmét.
Egyértelműen egy lány van a dologban. Mi más vonná el Tapmancs figyelmét a kviddicsről?
Nálam amúgy ez fordítva van. A kviddics az egyike azon ritka dolgoknak, ami el tudja velem feledtetni Evanst. A másik a telihold. Habár mostanában egyre nehezebb, mert folyton lent van az edzéseken.
Ja, egyébként Féregfark már visszatért közénk, ha még nem írtam volna. Már nem tudom, melyik nap. (A memóriám nem mindig a legjobb.)
Később
Hú, tudtam, hogy jó lesz Roxmortsban! Végig hülyéskedtünk és egymást szívattuk.
Holdsáp a fa láttán ismét felidézte a múlt hetet és jót röhögtek rajtam. Következő holdtöltéig szerintem végig ezzel fognak cseszegetni. "Ágas, a beszorult szarvas." Tök jó szalagcím, talán ajánlani fogom nekik.
Szeptember 29.
Ma házit írtam és levelet anyáéknak, amit már el is küldtem a baglyommal.
Nincs kedvem holnap órákra menni, szívesebben aludnék sokáig és nem csinálnék semmit. De hát ki az, aki inkább tanulna a punnyadás helyett? Ja, kettőt is tudok. Holdsáp és Evans biztos köztük van. Nekik teljesen elment az eszük. Lehet, el vannak varázsolva. Vagy mi többiek, akik utálnak tanulni?
Basszus! Megijedtem! Tapmancs rontott be az ajtón a frászt hozva rám. Most meg majd' megfullad a röhögéstől. Hülye kutya.
Asszem megnézem, mi folyik a klubhelyiségben. Remélem a többiek is ott lesznek.
Féregfark bájitaltanon valamit rosszul csinált és hatalmas kelések jelentek meg a kezén, úgyhogy most a gyengélkedőn van. Gondolkodtam azon, hogy meglátogatom, de félek, hogy Poppy kirepít onnan, mihelyst meglát. Na, jó… egy próbálkozást megér.
Szeptember 24.
Holdsáp kezd az agyamra menni… Folyton erősködik, hogy mégpedig Lily Evans nekem integet, és hogy igazán visszainthetnék neki egyszer. Utána meg jól kiröhögne… De Remus szerint egy próbálkozást megér, nem mindegy, hogy megint kiröhög? Tök rendes azért, nem? Elég sokszor beégettem már magam Evans és a barátai előtt, direkt nem fogom.
Egyébként jó volt a kviddics, de még nem szeretném elkiabálni magam. Bármi történhet a meccsen. Habár tényleg jó lenne megnyerni… McGalagony bízik bennünk és nem szívesen adná másnak a kviddics kupát annyi év győzelem után.
Szeptember 25.
Ma a hatodikos lányok össze-vissza sikongattak, mert az egyiküknek születésnapja volt. Teljesen megfájdult a fejem tőlük. Persze Evans nem szólt rájuk, engem meg azért is minden adandó alkalommal büntetőmunkára küldene… Úgyhogy én léptem közbe! Kölcsönkértem Remus-tól a prefektusi jelvényét és rászóltam a lányokra.
A reakciójuk ledöbbentett… még jobban elkezdtek vihorászni. Rákérdeztem, hogy mi van, de egy szót sem szóltak csak majd’ megfulladtak a nevetéstől. Ez normális?
Aztán jött az én szerelmem… „Potter, mi a frászt csinálsz? Nem is vagy prefektus! Ne akard, hogy büntetőmunkára küldjelek, hagyd őket békén!” Próbáltam szembeszállni vele, de az arckifejezése elég komolynak tűnt. Nem idegesítettem tovább. Azért egy utolsót még a hatodikosokra ordítottam, hogy fogják be, és akkor majdnem eltalált egy capitulatus. Majdnem visszaszóltam Evans-nek, de inkább nem feszegettem tovább a húrt. Ki tudja, mit küldene rám azután?
Szeptember 26.
Hétvégén megyünk Roxmortsba. Már alig várom. Sirius-szal már át is beszéltük a whiskyk becsempészését a suliba. Természetesen Holdsáp és Féregfark is fog segíteni. Igazából nem lesz olyan nagyszám, mert már mindegyikünk nagykorú. Csak a tanárok ne tudják meg, mire készülünk. De ez mindig simán ment.
Egyébként lenne egy sokkal egyszerűbb módja is, de az lopás lenne, mi meg azt nem igazán akarjuk. Tök aranyosak vagyunk, nem? (haha)
Nos, a mai nap roppant izgalmas volt. Nem történt semmi.
Úgy terveztem, hogy visszaadom Hóborcnak a múltkorit, de akkor megszegném a nyáron tett fogadalmamat, miszerint jófiú leszek. A fenébe Evans! Miket kell kihagynom csak azért, hogy végre belém szeressen! Belém szeressen?! Az is haladás lenne, ha egy randira eljönne velem, de még az sem. Pocsék dolog ez a szerelem... De úgyis el fog jönni velem! Nem ússza meg az utolsó évben, ezt garantálom!
Hány hete is járunk már suliba? Passz. Sok hete.
Szeptember 27.
A gyengélkedőn vagyok. Poppy rohadtul örült nekem, de legalább már nem fáj semmim. Illetve most nem fáj semmim.
Hogy mit keresek egyáltalán a gyengélkedőn? Ma - mint minden péntek délután - kviddicsedzés volt. Eltalált egy gurkó és leestem a seprűmről. Hogy hogyan a fenébe tudott eltalálni egy rohadt gurkó? Ezt én is szeretném megtudni Siriustól, ugyanis az ő feladata lenne figyelni rá, hogy véletlenül se találja el a csapata egyik tagját sem! Ha azt mondom, hogy ideges vagyok, akkor az egy nagyon enyhe kifejezés... Siriust még tuti kinyírom!
Először egyébként teljesen pánikba estem. Nem azért, mert "jaj, eltalált egy gurkó, most mi lesz?", ettől történtek már durvább dolgok is a pályán velem. Attól féltem, hogy annyi, nem mehetek Roxmortsba. De Madam Pomfrey megnyugtatott, hogy még ma este szeretné, ha eltűnnék. (Jó, nem ezt a szót használta, de tuti, ezt gondolta.) Szóval a saját ágyamban fogok aludni, de jó! Csak már mondhatná, hogy húzzak innen. Utálom a gyengélkedőt!
Á, most szólt rám, hogy mehetek.
Szeptember 28.
Már megint fáj mindenem. Nagyon örülök neki, hogy ilyen fájó végtagokkal kell elmennem Roxmortsba. Sirius tegnap óta hajtogatja, hogy nem akarta és sajnálja. Én meg szintén tegnap óta hajtogatom neki (csak hogy én is az idegeire menjek), hogy melyik lány vonta így el a figyelmét.
Egyértelműen egy lány van a dologban. Mi más vonná el Tapmancs figyelmét a kviddicsről?
Nálam amúgy ez fordítva van. A kviddics az egyike azon ritka dolgoknak, ami el tudja velem feledtetni Evanst. A másik a telihold. Habár mostanában egyre nehezebb, mert folyton lent van az edzéseken.
Ja, egyébként Féregfark már visszatért közénk, ha még nem írtam volna. Már nem tudom, melyik nap. (A memóriám nem mindig a legjobb.)
Később
Hú, tudtam, hogy jó lesz Roxmortsban! Végig hülyéskedtünk és egymást szívattuk.
Holdsáp a fa láttán ismét felidézte a múlt hetet és jót röhögtek rajtam. Következő holdtöltéig szerintem végig ezzel fognak cseszegetni. "Ágas, a beszorult szarvas." Tök jó szalagcím, talán ajánlani fogom nekik.
Szeptember 29.
Ma házit írtam és levelet anyáéknak, amit már el is küldtem a baglyommal.
Nincs kedvem holnap órákra menni, szívesebben aludnék sokáig és nem csinálnék semmit. De hát ki az, aki inkább tanulna a punnyadás helyett? Ja, kettőt is tudok. Holdsáp és Evans biztos köztük van. Nekik teljesen elment az eszük. Lehet, el vannak varázsolva. Vagy mi többiek, akik utálnak tanulni?
Basszus! Megijedtem! Tapmancs rontott be az ajtón a frászt hozva rám. Most meg majd' megfullad a röhögéstől. Hülye kutya.
Asszem megnézem, mi folyik a klubhelyiségben. Remélem a többiek is ott lesznek.
