James Potter naplója - III. hét

Szeptember 16.

Ugye már említettem, hogy mennyire odavagyok a hétfőkért?

Az edzésen ma csak a csapat fele jelent meg. A jelenlévők azt mondták, hogy a többiek azért nem jöttek el, mert későn szóltam és már más programjuk volt.

Pénteken odamentem mindenkihez, hogy hétfőn összejövünk. Az szerintem egyáltalán nem késő. Akkor érdekes módon még mindenki ráért. Tehát az egész edzést végigordibáltam, baromi ideges voltam és vagyok.

Ma felkerestem mindenkit, aki nem jött el és jól leteremtettem. Holdsáp szerint túl szigorú vagyok, Tapmancs viszont egyetértett velem. Így nem fogjuk megnyerni a kupát!

Szeptember 17.

Egész nap csak egyetlenegy dolgon jár az eszem… Elcsíptem egy részletet Evans és az egyik barátnője beszélgetéséből (akivel mellesleg jóban vagyok). Rachel azt mondta Evans-nek, hogy „Potter teljesen vak!”. Nem ismerek más Pottert rajtam kívül, de akkor mi az, amit nem vettem észre? Ja, és erre Evans azt felelte: „ennek valószínűleg az az oka, hogy pasi. Legalábbis remélem.” Szerintem meg az lehet az oka (bármiről is legyen szó), hogy a nők gondolkodásmódja túlságosan bonyolult és a férfiak képtelenek megérteni őket.

Mi a fészkes fenét nem vettem észre?! Meg kellene kérdeznem…

Szeptember 18.

Nem kérdeztem meg. Tök ciki lenne odaállítani Evans-höz, hogy: „Hé, figyelj! Tegnap hallottam, hogy rólam beszéltetek, de fogalmam sincs, hogy mire értette Rachel, hogy vak vagyok.” Úgyhogy azóta is töröm a fejemet és ismételten csak a fiúk idegeire megyek. Sirius már azon a ponton van, hogy odamegy valamelyik lányhoz és ő kérdi meg. Tényleg ennyire idegesítő lennék?

Szeptember 19.

Átváltoztatástanon majdnem kidűltem a padból, amikor megkaptam a dolgozatomat. Kiválót kaptam rá, pedig teljesen egyedül csináltam! McGalagony rá is kérdezett, hogy segített-e nekem Remus. Milyen rendes, ennyire hihetetlen, hogy egy tök jó dolgozatot írtam?

Ma telihold! Remus már lent van a Szellemszálláson. Mindhárman be vagyunk zsongva. Nagyon unatkoztunk már, szóval jól jött a holdtölte.

Szeptember 21.

Tegnap nem írtam, tudom… de nagyon fáradt voltam. Azokon az órákon, amiken tudtunk csak aludtunk. Aztán délután feljöttünk a szobába és ott is kidőltünk.

Tizenegykor már teljesen üres volt a klubhelyiség, mindenki elment aludni. Peter már a szobában átváltozott, mert Tapmanccsal kettőnknek is alig volt elég a köpeny.

Szóval kiosontunk az udvarra, ahol eltettem a köpenyt és Sirius-szal mi is átváltoztunk. Féregfark elfutott a fúriafűzig, majd mi következtünk. Pár perc múlva már Remus-szal voltunk. Nagyon örült nekünk, mint mindig. Mi is neki, de borzalmasan nézett ki. Össze-vissza marcangolta magát, de mihelyst megérkeztünk hozzá, megenyhült.

Kimentünk a Szellemszállásból és elindultunk sétálni egyet Roxmortsban. Volt egy-két neccesebb helyzet, amikor nekem és Tapmancsnak kellett visszafognunk Holdsápot, hogy észre ne vegyék, és nehogy megharapjon valakit. De egyébként tök jó volt. Sirius végigugatta az egész utat, akárcsak Remus.

A másik legviccesebb helyzet mindenféleképpen az volt, amikor beakadt az agancsom két fa közé. Sehogy sem tudtam kiszabadítani, elég kellemetlen volt… Tapmancs röhögött, de végül sikerrel jártam.

Fél ötkor indultunk vissza és olyan negyed hatra értünk a szobánkba. Hát nem volt kellemes felkelni. Mintha fejbe kólintottak volna valami rohadt nehéz tárggyal.

Valahogy végül is átvészeltük a tegnapot, de szerintem egyikünk sem jegyzett meg semmit az órákon elmondottakból.

Oké, a délutánt nagyon nehéz volt túlélni. Kviddicsedzés volt és rettenetesen bénák voltunk Sirius-szal. A többiek kérdezték is, mi van velünk, hogy majdnem elaludtunk. A válaszunk egyszerű volt: elhülyültük az éjjelt. Végül is igazat mondtunk, nem?

A mai nap… felidéztük a Tekergőkkel a csütörtök éjjeli kalandunkat. Sirius körülbelül két óra hosszáig csak rajtam röhögött. Eleinte mi is vele együtt nevettünk. Én untam meg legelőször, aztán Remus és végül Peter. De Tapmancs persze hajthatatlan volt… szerintem napokig is képes lenne rajtam röhögni, bármiről is legyen szó. (Ez persze fordítva is igaz, bevallom.)

Szeptember 22.

Holnap megint hétfő. Megint dolgozatokat kell írnom. Á, elegem van! Csak egy hetet bírnának ki házi nélkül! De nem! A francba, hülye iskola!

Féregfark most rontott be a szobába, hogy Evans kint van a barátnőivel. Azt hiszem, lemegyek sétálni egyet…

Később

Éjjel 11 lehet. Fogalmam sincs, mennyi a pontos idő. Itt kuksolok a takaróm alatt a naplómmal és a pálcámmal (valaminek kell világítania).

Azon agyalok éppen, hogyan fogom kimagyarázni McGalagonynak, hogy miért nincs házim. Valószínűleg sehogy és kapok egy T-t. Az oltári lesz, anya meg apa is büszke lesz rám. A francba! Lehet anya még egy rivallót is küld, ha megtudja… Neeeeee! Most már tuti, hogy rémálmok fognak gyötörni.