Szeptember 9.
Hétfő… gyűlölöm a hétfőt!
Tegnap óta fáj a fejem meg a kezem. Egésznap csak körmöltem azt a sok házit. Holdsáp segített nekünk, de a nagyját egyedül csináltam. Sőt, még Féregfarknak is segítettem. Vagy is izé… segítettünk.
Most meg itt vagyok, és mit csinálok? Írok. Abba kellene hagyni, de Evans tegnap felidegesített.
A kandalló mellett feküdtünk és véstem azokat a hülye betűket a pergamenre, amikor megjelent kacarászva a barátnőivel. Nem hittem el, hogy ő végzett a házijaival, pedig tényleg… ma megbizonyosodtam róla. A legidegesítőbb pedig az, hogy még jót is írt! A fenébe, az a lány megőrjít!
Á, erre jön Flitwick, francba!
Később
A lányok olyan bonyolultak. Valaki igazán írhatna egy olyan könyvet, hogy: Hogyan fejtsük meg a lányok furcsa viselkedéseit.
Evans mostanában folyton mosolygott rám, úgyhogy gondoltam nem gáz, ha ráköszönök. Erre mit csinált? Elkezdte forgatni a szemeit és duzzogva kinyögött egy sziát. Komolyan, ez normális? Pedig még nem is úgy szóltam hozzá, hogy „hé”. Érthetetlen…
Holnap edzés és csütörtökön is. Talán egy héten háromszor kellene tartani, de szükségem van péntek délutánra… Önző vagyok! Jövő héttől hétfőn, szerdán és pénteken lesz edzés.
Lemegyek a könyvtárba, kell egy bájitalos könyv. (Remélem Evans is ott lesz.)
Szeptember 10.
Kitikkadtam. Ez az edzés borzalmasan fárasztó volt, ráadásul olyan szagom van, mint egy ázott kutyának. De még a fürdőbe is lusta vagyok elmenni… á, ha Sirius visszajött én is elmegyek, esküszöm… A fenébe! Miért most kellett visszaérnie?
Később
Most figyelem, hogy lassan két hete van új naplóm, de már ez is tele van L.E. firkálásokkal. Arról nem is beszélve, hogy szinte mindennap írok róla valamit, ha csak említésképpen is. Begolyóztam…!
Wow! Második hete vagyunk a Roxfortban és eddig még csak egyszer voltam büntetőn! Most lehet elszóltam magam. Még csak kedd van, ember! De kár…
Lehetne mondjuk halloween. (Különösen) finom kaja, lányokra a frászt hozni (na, meg Féregfarkra és Tapmancsra, Holdsáp nem olyan hülye, hogy bedőljön)… Vagy téli szünet. Semmi tanulás, csak pihenés.
Egyébként itt maradok. Az utolsó évem, muszáj itt töltenem. Főleg, hogy a többiek is maradnak. Megyünk majd csavarogni, meg lenézünk Roxmortsba. Az újév meg… fergeteges lesz!
Addigra meg kellene szerezni Evans-t… Túl sokat akarok egyszerre, ugye? De hiszen őt már lassan öt éve szeretném, csak nem olyan nagy baj ennyi év után, nem?
Ja, ha már Evans-ről írok… ma megint integetett. Holdsáp szerint ismételten nekem, de Sam már megint a közelemben volt. Így nem hiszem el, tök szar bizonytalannak lenni. A francba, tényleg az őrületbe kerget ez a nő!
Szeptember 11.
Két hét múlva elvileg megyünk Roxmortsba. Sirius már elkezdte tervezni, hogy becsempész a suliba néhány üveg lángnyelv whiskyt (mindig ezt csinálja). A gáz általában az szokott lenni, hogy valahogy mindig lebukunk. Nem akkor, amikor hozzuk a suliba. Az simán szokott menni.
Hát szóval… esténként iszunk és egyszer-kétszer „kicsit” becsiccsenünk, aztán észrevesz Evans vagy McGalagony. (Evans esküszöm rosszabb!) Habár McGalagony-nál rosszabb lebukni, mert annak nagyobb következményei vannak, mint Evans-nél.
Ma összefutottam Friccsel! Megfenyegetett, hogy nehogy merjek valamiben is sántikálni, különben azonnal az igazgatóhoz megy. Nem direkt volt, de a szemébe röhögtem. Annyira vicces arca van, amikor fenyegetőzik. Amikor elmeséltem a Tekergőknek, dőltek a röhögéstől.
Délután lementünk Hagridhoz. Bíztattuk, hogy növessze meg a kertjében lévő tököket egy kis bűbájjal. Először vonakodott az ötlettől, aztán felajánlottuk neki, hogy mondja nyugodtan azt, mi csináltuk. Egyből belement. Kellenek a tökök halloween-ra, na.
Szeptember 12.
A lányok olyan idegesítőek tudnak lenni. Ma elmentünk a Tekergőkkel egy csapat mellett és elkezdtek röhögni. Nem értem, mit kell vihorászniuk meg sugdolózniuk.
Az edzés jól ment, habár kétszer majdnem eltalált egy gurkó, de kikerültem. Tudnám, mit keresett a közelemben… (Sirius!!!) Szerintem szerelmes, mi más terelné el a figyelmét? Már csak azt kell kiderítenem, hogy kibe… (hahaha)
Na, megyek vacsorázni, egy egész hippogriffet képes lennék felfalni.
Szeptember 13.
Megint péntek. Habár a mai kevésbé sem volt olyan jó és sikeres, mint a múlt heti. Végül is egésznap csendben ültem és figyeltem (meg a fiúkkal leveleztem, de az mellékes).
Ma még egyetlenegy tanár sem szólt hozzám, amin csodálkozom. Habár már nem lesz több órám, de még a folyosón is olyan volt, mintha észre sem vettek volna. Félreértés ne essék, ennek csak örülök.
Még egyetlenegy levelet sem kaptam otthonról. Jövő héten tuti fogok. Furcsállom is, hogy anya még nem írt. Vajon történt valami otthon? Vagy megfeledkezett rólam…
Most arra próbálom magam rávenni, hogy megírjam a házijaimat. Őszintén szólva irtó sok van, pont ezért nem visz rá semmi, hogy elkezdjem… Aaahhh, hajrá, Ágas!
Szeptember 14.
Túléltem a tegnapi házi rengeteget! Rávettem Holdsápékat is, szóval együtt megoldottuk és megcsináltuk az összeset. Ez annyit jelent, hogy szabad a mai és a holnapi napom is. Király!
Szeptember 15.
Rettenetes volt a tegnap estém. Vacsora után felmentünk a klubhelyiségbe és dumáltunk. Észrevettem, hogy kikötődött a cipőm, amikor vissza akartam hajolni Sirius könyöke telibe talált és eltört az orrom. Ez még semmi! Felajánlotta, hogy helyrehozza én hülye meg megengedtem neki! Csak jobban megeredt az orrom vére… Holdsáp és Féregfark csak röhögtek, de Remus végül felajánlotta, hogy ő tényleg elállítja a vérzést és helyrehozza az orromat is. Nem engedtem neki. Vártam, hátha eláll. Folyamatosan papír zsebkendőért nyúlkáltam, de semmi nem történt.
Aztán jött Evans… Amikor meglátott, felsikoltott és megkérdezte (a kezét a szája elé tartva), hogy mi történt velem. Kiröhögött! Lily Evans KIRÖHÖGÖTT!
Később ő is felajánlotta a segítséget. Benne már megbíztam, mégiscsak osztályelső és az igazat megvallva nem akartam a gyengélkedőre menni, hogy Madam Pomfreyval találkozzak…
Ami viszont az után történt, be kellett volna, hogy kerüljön a történelembe! Megköszöntem neki és el-pi-rult! Persze egyből beszólt, hogy mossam meg az arcom, mert csupa vér. De én biztos vagyok benne, hogy csak azért mondta, mert észrevette, hogy láttam, ahogy elpirult. Merlinre, ez tök értelmetlen mondat lett… vagy nem? Á, kit érdekel?!
Ma a srácok idegeire mentem. Egésznap azt hajtogattam, hogy Lily Evans elpirult miattam. Tök állat, még mindig büszke vagyok magamra! Ők viszont szerintem azt tervezgetik, hogyan kínozzanak meg. James Potter, egyszerűen hihetetlen vagy! (hahaha)
James Potter naplója - II. hét
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)






3 megjegyzés:
Ez egyre jobb! Nekem egyre jobban tetszik! Én várom a folytatást :D James hihetetlen dolgokra képes :P
Csak azt nem értem, hogy Holdsápban miért nem bízott meg? Ő is jótanuló volt, meg minden... de így jobb volt, az biztos.
Emellett a tökös ötlet tetszett. Legalább meg van a kiindulópont a tökökkel, mikor Harryéknek mondta, h bűbájt használt. :)
Jó éjt neked, és szerintem ebben a stílusban folytasd. Kicsit lökött, de aranyos James, és szerintem pont ilyennek kell lennie egy kamasz fiúnak.
Puszy
Sister
Lécci, less be a blogomra!
http://twilightsagafic.blogspot.com/
Köszi :)
El is kezdem olvasni az első fejezetet! ;)
Megjegyzés küldése